Elérkezett a várva-várt manchesteri városlátogatás. Reggel 8-kor indult a buszom Cheddletonból Hanleyba, majd onnan kellett tovább utaznom MRC-be. Először alig találtam meg a National Experss indulóhelyét, aztán több felvilágosítás által levágtam, hogy hol is van. Kb. nem láttam a fától az erdőt, na mind1. Korán volt. :P
A legutolsó ember, akitől érdeklődtem egy pakisztáni egyetemista srác volt, aki azonnal felajánlotta, hogy legyünk barátok facebookon. Legalább addig is telt az idő, amíg beszélgettünk, majd neki jött a busza, én meg kezdtem idegesebb lenni, hogy hol van már az enyém. Késett pár percet, pedig azt hittem, hogy az ilyen járatok hamarabb érkeznek. Az út gyorsan eltelt, megérkezve megvásároltam az utolsó buszra a jegyemet visszafelé. Aztán találkoztam az idegenvezetőmmel, aki felvette velem a kapcsolatot egy fórum segítségével. Ő már 7 hónapja lakik Manchesterben, nem igazán szereti, mert neki ez nagy. Először a Wheel of Manchestert néztük meg és ki is próbáltuk, horribilis összeget kértek el érte, de ha már ott voltunk, akkor miért ne ültünk volna fel rá?!
Majd a belvárosban sétálgattunk, nézegettük a tereket, épületeket, városházát, szökőkutakat…stb Rengeteg emeletes busz jár erre, meg nagyon tetszenek a taxik.
Aztán egy bevásárló központban kínait ettünk. Amit én választottam… Hát… Azt hittem, hogy külön levest kapok és külön húst rizzsel vagy tésztával, de nem! A tészta levesbe beletették a finom 2-féle sült husimat. Úgy nem igazán akartam megenni, így vettem egy adag kis sült krumplit, majd átpakoltam oda a husit. Így mindjárt másabb volt és ízletesebb is. Legalábbis nekem. Aztán elmentünk a MOSI-ba (Museum of Science & Industry)
Őszintén szólva az első kiállítás halvány lila gőzöm nincs, hogy miről szólt, mert elég vegyes dolgokat mutattak be, vagy minden teremnek más volt a témája? Komolyan mondom, nem tudom, nekem nem volt 1értelmű… :P
Aztán beültünk egy 4D-s előadásra, a Robin Hood-ot adták, kb. 12 perces lehetett, nekem úgy 5 percnek tűnt, de egyébként jó volt. „Leköpött” minket egy kutya, rengett alattunk a talaj, stb. Aztán MRC csatorna hálózatáról volt kiállítás, elég jól meg volt csinálva, láttunk egy csomó WC-t. :D :D Sőt, Terit, a beszélő vécékagylót is meghallgattuk. Egyébként a múzeumok nagy többsége ingyen látogatható és úgy vannak kialakítva, hogy a gyerekek számára is érdekes legyen, tehát vannak közben feladatok, amiket meg lehet csinálni.
Majd ismét sétálgattunk és mivel eléggé fáradtak voltunk beültünk a Starbucks-ba, ahol zárásig eldumcsiztunk, aztán már kezdett sötétedni és megjelentek MRC fényei. Átmentünk a kínai negyeden, meg voltunk ismét a keréknél, nagyon szép volt!
Ja, meg bementünk egy nagy Marks&Spencer boltba, ahol szerelmes lettem a kalapokba és fejdíszekbe. <3
Végül a Printworks-ben kötöttünk ki, ami egy fedett szórakozó negyed. Aznap éppen Szent Patrik napja volt, tehát mindenfelé ír zászlók, zöld és beöltözött emberkék. Annyit tudtam, hogy Patrik hittérítői munkája jelentős volt Írországban, de hogy miért az a sok kalap, meg a lóhere, azt nem. Amikor jöttem haza Hanleyból Cheddletonba egy pink-fekete hajú fiatal rokker srác megkérdezte tőlünk, attól a 4 utastól, akik a buszon voltak, h jól telt-e a Szt. Patrik napunk. Mindenki mondta, h jól én meg rákérdeztem, h mi is ez valójában, mert nem tudom… Válasza: alkalom a berúgásra! Áhá! Szóval sokkal okosabb ettől nem lettem… Tehát utána jártam az interneten:
Szent Patrik napját évente ünneplik Szent Patrik, Írország egyik védőszentjének tiszteletére. Március 17. az írek egyetlen saját nemzeti ünnepe. Ez a nap, amelyen a hagyomány szerint Patrik meghalt, Írországban munkaszüneti nap, sok helyen megünneplik, de másutt nem hivatalos ünnepnap. Ezen a napon az ír férfiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek, illetve zöld színű ruhába öltöznek és így köszönnek egymásnak: „Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!”.
Az írek parádéval és háromlevelű lóherével díszített zöld viseletben ünnepelnek. A monda szerint Szent Patrik szimbolikusan egy háromlevelű lóherével magyarázta el a szentháromság jelentését tanítványainak.
(Egyébként a mai 5 perc angolban erről van szó, sajna még nem sikerült áttanulmányoznom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése