7fő-kedd

Tegnap reggel a kicsike sírt 1 kicsikét, egyébként minden gördülékenyen ment! Úgy örültem! Aztán végre ellátogattam Leek-be, egyedül, felfedezni kicsit a várost. Nagyon tetszett! Barátságos, nem olyan zsúfolt, de nem is olyan nagy, tetszenek a boltok, az épületek. Az egyik legrégebbi piacváros, kis hangulatos. Sajnos otthon felejtettem a fényképezőgépem, így képekkel nem szolgálhatok, de majd pótolom, mondjuk amikor naposabb lesz az idő. Voltam a tourinformban is, és többek közt szert tettem egy vagány kis térképre. Az este kiemelkedő esemény az volt, amikor Nya-val 10 körül fehércsokis magnumot ettünk. Hehe. :)
A mai reggel katasztrófa volt. JJ elviselhetetlenül viselkedett, Nya jól meg is dorgálta, aztán mikor hazajött megölelt, meg jól elhülyéskedtünk. Néztünk 2 mesét DVD-n, a második szuper volt, sokat nevettem. Aztán néztünk egy Imagination Movers részt. Most ez a favorit, én is szeretem, mert jók a sztorik és a dalok is, meg lehet együtt táncolni és "zenélni". http://www.youtube.com/watch?v=dsaQrAgPbOs&ob=av2e
Nya elment zumbázni, egyedül voltunk, de jól szórakoztunk, nem volt velük probléma. Ebédre lazacot csináltam + készítettem vmi banános sütit is.

images

A fotók többsége Cheddletonban készültek, egy kb. 1 órás séta alkalmával. (Kivétel az első pár kép: Hanley)

7vége

 Péntek reggel minden elég szépen működött, hamar elkészültünk és ismét bementem Hanley-ba, hátha visszaveszik a rosszul kiadott feltöltőlapot a mobilomhoz... Nem jártam sikerrel és nem esett jól ez a tény, h nem is az én hibámból, nem tudtam feltölteni a mobilomat. Noh, mind1, ez legyen tulképp a legnagyobb problémám. A The Potteries Shopping Centre-ben találtam egy jó kis sportboltot, kellemesen elidőztem ott, olyan kincseket találtam... Nos, Hanley jövőhétre kilőve, nem akarok költeni! :) Esőben mentem a buszmegállóhoz, elég szépen zuhogott. Azt bírom, hogy a boltok tele vannak esernyőkkel, de nem sokan szokták használni az utcán...  Miután hazajöttem készítettem spenótos lasagnát. Fini lett, csak a tészta elég kemény maradt az alján + a szélén. :S Majd legközelebb. Vasaltam, tévéztem, gyorsan teltek a percek.
Szombaton délelőtt Nya kérte a segítségemet, h vigyázzak már addig a gyerekekre, addig, amíg Amstrong haza nem jön, ugyanis neki el kellett menni egy farmra, ahol olcsón tud húst vásárolni. Amikor megérkezett az Apuka, a gyerekek rajta lógtak, én visszavonultam a szobámba. Filmet néztem, angolt tanultam. Valamit ki kell találni 7végekre, mert ez így nem annyira jó, de majd alakul... Remélem. Ma délelőtt elmentünk a leek-i pünki gyülibe. Késtünk, mivel a dicsőítés alatt nincs gyerekfoglalkozás és a 2 gyerek nem igazán tud viselkedni. Ezt ma tapasztaltam is. Megérkeztünk, leültünk és JJ elkezdett hangoskodni. Ugatni, mászkálni, persze a tesója követte. Nya kicsit sem volt ideges... 2szer is kiment a gyerekekkel, aztán elkezdődött számukra a gyerekóra, nekünk meg a prédikáció. A szentek közösségének az egysége volt a téma, szóval a témát vágtam, de hogy ezen belül mi hangzott el... csak sejtem... :) Aztán Nya bemutatott jópár embernek. Vannak fiatalok is szép számmal, családok is, idősebbek is, szóval jó az összetétel. Az istentisztelet után egy kávézónak kialakított helyiségbe mentünk, ahol lehetett teázni, sütizni, asztalnál beszélgetni. Jómagam inkább csendes hallgatója voltam a beszélgetéseknek, mint aktív résztvevője. Összességében jó benyomásom volt, láttam szimpatikus arcokat. Ebédre Nya valami kókusz szószos csirkét csinált... Maradjunk annyiban, h nem a kedvencem. Délután neteztem, este elmentem sétálni, jelenleg újra éhes vagyok. :)L

2012. febr.23. - Az első edzésen :)

Ma annyira szép volt az idő, hogy kora délután elmentem sétálni. Délelőtt mostam, teregettem, neteztem, majd gondoltam elsétálok arra is, amit múltkor kihagytam. Huh, hát... Gyönyörű táj tárult elém. Találtam 1 ún. 'British Waterway"-t, ahol sokan futnak, bicikliznek, kutyát sétáltatnak. Majd töltök fel képeket.
http://www.waterscape.com/in-your-area/staffordshire

Hazaérve sütöttem palacsintát, mosogattam, pakoltam, aztán már jöttek is haza a többiek. Jayden izgatottabb volt, hogy megyünk fociedzésre, mint én. Amúgy ahogy közeledett az idő, kezdtem berezelni, h mi lesz, h lesz, milyenek a lányok, az edző, benyomások....stbstb. Időben odaértünk, de csomóan késtek. Az edző is. Egyébként összesen 6-an voltunk, tulajdonképpen tetszett az edzés. 3 lány nagyon csacsogós volt, aztán volt 1 fiatalka és egy kis "normális". Bemelegítésnél csináltunk olyan feladatokat, amikkel eddig nem találkoztam. Pl. sarkon jártunk felemelt kézzel, aztán pedig lábujjhegyen. Aztán passzolgattunk, labdát vezettünk. Nem voltak bonyolult feladatok, de azért elég jól elfáradtam. Az edző... egy kuka. Nagyon keveset beszél. Nagyon-nagyon keveset! Az elején próbáltam volna mondani ezt-azt, de csak nézett... Kérdezni semmit sem kérdezett. Mondjuk rendi volt, mert mindenkinek bemutatott. A végén játszottunk. Élveztem, kellemesen elfáradtam. 1etlen egy baj volt. Vizes volt a pálya és a labda is. Nehéz volt lekezelni, de mindenki szenvedett vele... Nya is elkísért a 2 gyerekkel, ő vitt el, nagyon kedves volt. JJ nagyon élvezte az ottlétet, szépen el is fáradt. Elég sokáig bírták a hideget, aztán csak beültek az autóba. A végén, amikor mentem hozzájuk mondta, h a kicsi végig értem sírt. :D Jövő7en vinni kell fotót magamról, meg az irataim fénymásolatát. ;)

Pótlás

Elég fáradtka voltam tegnap és azelőtt is, szóval este nem szenvedtetem magam, elsőként mentem aludni. A mai reggel volt az első a héten, amikor JJ nem hisztizett (sokat), nem bőgött, hanem jól elszórakoztunk a készülődésnél. Nathan reggel ismét bekakilt... ő sírt is, nagyon anyás, nah de örültem, hogy a mai reggel ilyen simán ment. Kedd este Nya elment Leek-be zummbázni. Minden rendben is ment, addig, amíg meg nem éreztem, h a kicsi ismét becsinált. Nem akarta, h kicseréljem a pelusát. Ordított, aztán JJ is elkezdte, keresett valami hülye kifogást miért bömböl. Szóval mindenki sírt-rítt, aztán csak megnyugodtak. Nagy nehezen meg is vacsoráztunk. JJ állandóan alkudozna, de sztem nem vagyok olyan engedékeny. Végül is meg is lett az eredménye, ugyanis az asztalnál aunty-nak nevezett, ami azt jelenti nagynéni, de ő ezt a tisztelet kifejezésére használja 1 nála idősebb nővel szemben. Legalábbis ezt mondta Nya. :) Ilyenkor nem Andrien vagyok... :) Jah, amúgy Amstrong sem nagyon tudja a nevemet, ált-ban Andrea vagyok neki. :)

Tegnap volt az első olyan nap, hogy 1 kicsit magányosnak éreztem magam. Unatkozni nem unatkoztam, feltérképeztem a fűszereket, a száraz élelmiszereket és minden mást is a konyhában. Készítettem ebédet, hajat mostam, ilyenek. Ma foci. Várom... :)

ui.: a temetésemre visszatérve... Johnny Gold-ot szeretném előadóként! ;)

2012. febr. 21. - Hanley

Reggel a gyerekekkel a változatosság kedvéért ismét cirkusz volt. Miért nem lepődtem meg? :) Beszéltük Nyaval, hogy valahogy úgy kellene, hogy reggel ne lássák, mert ha nem tudják, hogy ott van, hátha jobban engedelmeskednének nekem.
Aztán mentem velük a bölcsibe, megnéztem eddig mit működtek az űr témakörében. Bár inkább a szülők csinálták azokat :P :D Aztán Nya kitett Hanley-ban munkába menet. Elindultam gyalog a központ felé, de nem tudtam az utat, szóval fogtam egy buszt. Nos, spóroltam vagy 1 fontot XD Kemíny. Nos a belvárosban kezdtem felfedezni a boltokat, pl. az ún. charity shopokat, amikor olyasmik, mint nálunk a turi, de ezek a boltok vmilyen szervezet számára gyűjtenek pénzt ezáltal. Vettem is az 1ikben 1 gyönyörű zöld szövetkabátot! <3
Aztán... beléptem a PRIMARK-ba. Azt hittem elsírom magam. Csodálatosabbnál csodálatosabb és olcsóbbnál olcsóbb ruhák. Nem tudtam először befogadni azt a mennyiséget, a végén el is fáradtam, mire bebarangoltam a szinteket. Természetesen vettem ezt-azt... Többek közt 1 klassz kis zöld pipő-szanda féleséget. <3
Ha meghalok, ez alá a bolt alá temessetek. Virágot nem kérek, hanem amikor betértek ebbe az üzletbe, vásároljatok magatoknak valami szupcsi rucit! ;)
Ebédre ismét tésztát ettem, majd interneteztem. (holnap befejezem ezt a bejegyzést, most nincs már energia...)

2012. febr. 20. - Relax

Végre! V É G R E ! Nyugalom! :)
Reggel ismét alig tudtam felkelni, aztán segítettem a gyerekeket elkészíteni, a gyerekek miért is akartak volna szót fogadni... Nathan visított, de csak sikerült haladni vele, aztán Jayden detto, de a végére megértette, h azért vagyok, mert Mammy sokat dolgozik és segítségre van szüksége... Nya segített a kicsinek, mert nekem nem igazán akart engedelmeskedni. Aztán mentünk le reggelizni. Nath felrúgta a kis tálkát, amiben a kaja volt és kiborult a kanapéra. Semmi nem jött össze, de azért nem voltam nagyon elcsüggedve. Vannak nehezebb napok. Amúgy nem kellett őket elvinni a bölcsibe, Nya munkába menet arra fordult. Aztán reggeliztem és kicsit takarítottam, mert elég ratyi volt a konyha és a nappali, jah végre tudtam minőségit internetezni! Olyan jó volt! Délután készítettem JJ-nek 1 kis feladatot, mivel a múlt7en szerzett pontokért (megmosta minden nap a fogát, kedves volt a kistesójával, az ágyában aludt...stb) Nya vett 1 Noé bárkája könyvet, amit odaadtam ma neki, bölcsi után, majd elolvastam a történetet és rajzoltunk szivárványt. Holnap viszi a bölcsibe megmutatni. :)
Nyaval beszélgettünk, közösen vacsoráztunk, sokat énekeltek, majd én fürdettem a gyerekeket. Jól viselkedtek, csak az volt a baj, h a kicsi bekakilt. :D Oké, fürdés előtt ez még nem is lenne baj, de 1szer látom, h vmi nem stimm vele... gyorsan kivettem a kádból és a wc-re ültettem, utána láttam, h ott van a bili is, eléggé szenvedett, de nem igazán jött semmi... Szóval ő hajmosás nélkül maradt. JJ-vel nem volt semmi baj, a fürdés végén olyat játszottunk, hogy a nagy játékkacsa volt a bárka és a békák, kiskacsák megmenekültek az árvíz elől, azaz a helyükre lettek téve. :)

Még néztek azt hiszem vmi mesét, Nya nagyon örült és büszke volt a fiúkra, majd közösen ismét elolvastuk a Noé sztorit, ének, ima, alvás. Most Anyukával Született feleségeket nézünk, esténként együtt gépezünk, tévézünk és beszélgetünk. Itt olyan műsorok vannak... Múltkor vmi romikat néztünk, annyit röhögtünk rajtuk... vááá :D

Ez az a ház...

Íme:

Az utca:

Nappali:

Konyha:

Gyerekszoba:

Felirat hozzáadása

Saját szoba :)

Kert:

ui.: Etessétek a halacskáimat! :))

2012. febr. 19. - Szundéj

Tegnap este a meccs után elmentünk a Mekibe, mert Amstrong nem akart főzni semmit. A McDrive-ot használatba véve kikértük a vacsoránkat, McChicken menüt ettem, természetesen Cola Light-tal. :D Szóval megvolt tegnapra a kalória. Aztán még kicsit neteztem, majd amikor a kicsi már aludt, én is nyugovóra tértem, gondolván hátha Jayden is jön velem, ugyanis egy szobában aludtam a gyerekekkel. Nem jött, aztán persze nem kellett sok, ő is aludni akart. Összetoltuk a 2 ágyat, h a gyerekek le ne essenek. Úgy aludtunk, hogy Nathan a falnál, JJ középen, én pedig a külön ágyon, szélen. Hajnali fél3-kor arra ébredtem, hogy valaki nagyon keres vmit... Mondom, ez biztos nem JJ... Még mindig maszatol valaki mellettem. A gyerekek keresztbe fordultak... A kicsikén nem volt paplan, azt kereste... odahúztam magamhoz és betakartam. Nem aludt nyugodtan. Hol köhögött, hol forgolódott... 4 körül néztem utoljára az órára, aztán beájultam valamikor, de amúgy akkor elkezdett jobban sírdogálni és bejött az apuka megvigasztalni. 8-kor arra ébredtem, h a gyerekek kiszaladnak a szobából. Jaj, de fáradt voltam. Aztán gyorsan összekészültünk és jöttünk haza. Nem reggeliztünk, valami kekszfélét vett Amstrong az egyik benzinkútnál. Most nem az autópályán jöttünk haza, hanem Chesterfieldet érintve. Amúgy Scunthorpe-ban voltunk, ezt is kiderítettem. :)

A Peak District National Park gyönyőrű, már amit láttam belőle. Mi is ezen a vidéken lakunk. A zöld domboldalakon legelésznek a báránykák... Festői...

Aztán a többiek bementek a Morrisonsba, vásárolni ebédre. Itthon ittam 1 tejeskávét, majd ettem vmi péksütit. Amstrong pulykát sütött, rizottóval, azt hiszem. Aztán pihentem kicsit és elmentem sétálni, körüljárni a falut. Egyedül. Most "értem" sírt JJ. Ő is jönni akart sétálni, mikor kiléptem az ajtón elkezdett bömbölni. Eddig még mindig én maradtam a vigasztalásra szoruló gyerekekkel. :)Nagyon szép a környék, sok a fa és a zöld. Elhatároztam, hogy ki fogok járni futni. Gyönyörű idő volt ma. Aztán visszatérve a többiek éppen sétára mentek, egyedül voltam otthon. Készítettem JJ-nek űrhajó sablont, meg sorozatot néztem. Vacsira vmi tésztát ettem, szósszal. Nya még nem ért hazsa Londonból. Most m1ek, mert holnap reggel újra készenlétben kell lenni! :)

2012. febr. 18. - sabbat

Nos, az volt, hogy tegnap beszeltuk Nyaval, hogy pihenhetek, szabad vagyok, aztan kaptott 1 telefont, a ferje volt az. Valami tortent a munkehelyén és az a lenyeg, h keszenletben kell allnia, mert akarmikor behivhatjak dolgozni es akkor kellene valaki, aki a gyerekekkel marad. Nya mondta neki, h nem hagyja ki a londoni utjat, igy bevallaltam, persze kapok erte extra penzt. :) Programom meg ugysem volt, szivesen segiteg vegul is. Reggel 9 elott indultunk, eloszor elvittuk Nya-t Stroke-ba a vonatallomasra. Nagyon poen volt addig az ut, ugyanis az apuka fekete-feher mini cooperevel mentunk, hatul 2 gyerekules nagyon sok helyet foglalt. Eloszor anyuka ult be kozepre, de ugy sem fert el, h az ulesek elore voltak tolva, igy az apuka ult ott, anyuka vezetett. Hat, igen... Rugalmasnak kell lenni, ha az embernek gyerekei vannak... A munkahely kb. ket orara van az otthontol. A kicsi vegig kohogott, hat igen... a 7en sokat volt nadrag nelkul meg kint is olyan lengen vannak, de nem csak ok. Minden gyerek... 11 utan megerkeztunk a kis lakasba, lepakoltuk a cuccokat, aztan nemsokara mentunk a Pizza Hut-ba ebedelni. Mennyien voltak! Amugy biztosan erdekesen nezhettem ki egy fekete ferfival es 2 fekete gyerekkel. :) Kertunk inni, majd kiszolgaltuk magunkat a salata barnal. Pizzat rendelt mindenki, en valami sonkas, kukoricas, csirkes pizzat ettem, aminek a szele sajttal volt toltve. Ettem fagyit is, ami onkiszolgalos volt, annyit tettem a kis talkaba, hogy nem tudtam megenni. A gyerekek kaptak lufit, meg vmi foglalkoztatot is. JJ megint cirkuszolt, nem tud megulni a helyen, de annyira nem volt durva, kis pimasz :)
Amugy nem tudom a varos nevet, ahol vagyunk... Ebed utan apuka lemosatta a kocsit... Hat WOW, h azok az emberek milyen gyorsasaggal dolgoznak. Vegig ott ultunk a kocsiban... Minden elismeresem nekik, beszeltuk is Amstronggal, h eleg kemeny melo ez...

Amikor hazajottunk, elkezdtem internetezni, mert voltak olyan kedvesek, h eltettek nekem Nya gepet, h tudjak netezni. :) Vegre hallgattam 1 kis mr2-t is, mar ugy hianyzott, akarok magyar hireket is hallani... A tobbiek kimentek az auto belso reszet kitakaritani, jo volt a nyugalom, most meg csendben kell lenni, mert apuka kedvenc csapata, az arsenal jatszik. :)

2012. febr. 18. - (nem) szabad péntek

Minden nap egyre jobb, ami a gyerekekkel való foglalkozást illeti. Nincs olyan nagy tortúra, amiatt, hogy azt csinálják, amit kérek. Hozzáteszem, az sokkal nehezebb, ha itthon van Nya, mivel akkor őt emlegetik, hozzá akarnak menni, stb...stb... de már egyre szófogadóbbak nekem is, vannak nagyon jó eredményeim szerintem. Például: a reggeli fogmosás elég nehezen ment, de mióta példát mutatva előveszem a fogkefét, ők is kedvet kapnak a fogtisztításhoz... Igaz az, hogy a gyerek nem azt csinálja és nem az rögzül bele elsődlegesen, amit mondanak neki, hanem az, amit lát és érzékel... Tehát elsődleges célom, hogy a gyerekeknek példát mutassak. Ma Nya vett zsírkrétát, este odaadtam JJ-nek, annyira nem lelkesedett, azért megtanítottam napocskát rajzolni. :)

Bisszakanyarodva. :) Reggel elég simán ment minden, ismét késői reggeli, majd elmentünk vásárolni Hanley-ba. Nathannek végre van sportkocsija, nem kell, hogy leszakadjon a vállunk, főleg nem a Nya-é. Nagyon gyorsan telt az idő, végre vettem pár képeslapot is. Majd ettünk vmit a bevásárló központban, aztán jöttünk haza. Itthon konkretizáltuk a feladataimat, mert jövő7en ugye az anyuka dolgozni fog, szóval kicsit másabb lesz a napi rutin...

Vacsorára olasz paszta, valami hallal és ismét garnélarákkal, hozzá fehérbor. Ez az élet! :D

Holnap meg m1ek nemtudomhová és nem tudom mit várhatok... Erről később. Nem biztos, h holnap tudok írni....

2012.febr.16. - csütörtök

Ma nem mentünk sehová, szóval nyugi volt. Reggel JJ szokásához híven cirkuszolt, aztán elvitte Nya őt a bölcsibe, én itthon maradtam Nathannel. Reggelinél kipróbáltam az avokádós pirítóst, amúgy uborkával ettem, de Nya mondta, h kóstoljam meg avokádóval is, ő úgy szereti. Mondtam, h az ubival jobb. :) A nap további részében elvoltunk, vártuk a vízvezeték szerelőt, interneteztem kicsit. Gondolkoztam mit kellene csinálni JJ-nek a bölcsibe, ugyanis a hónap témája az űr (space) és ő az Alien csoportban van és az intézmény be akarja vonni a szülőket is a munkájukba, szóval ebben a témakörben vmit alkotni kellene. Beszéltünk Nya-val, h nem a legjobb téma ez az ufósdi, miért nem mi kaptuk a bolygókat vagy ilyesmi, de kitaláltam, h csinálunk vmi űrhajót. Itthon nincs semmi kellék hozzá. Semmi színes ceruza, karton. Ma kaptak kifestőt és tőlem kérte el a kiemelőt... :D
Amúgy Nya nem nagyon szeret főzni, mondta, hogy nincs 5lete mit kellene főzni. Ahogy észrevettem, vacsira szokott főzni inkább. Az a főkajálás itthon. Kérdeztem, h mit szólna a rakott krumplihoz,mondta, hogy OK, nagyon örül, szóval én készítettem a vacsorát. Valami érdekes állagú, fehér ír kolbászt vett elő, hát nem volt rossz, de nem is a legjobb. Összességében szerintem jól sikerült. :) Még vasárnap Nya vett paprikát, tehát minden volt, kivéve tejföl. Mindig mondom, h nemzetközi konyha. Múltkor beef stroganoff-ot ettünk, ami eredetileg valami orosz kaja.
Egy másik fontos esemény! Ma írtunk a leek-i női futbal csapatnak és most kaptam a választ, hogy szeretettel várnak csütörtökönként 7-től 8-ig edzésre, a meccsek meg vasárnap délután vannak. :) :)

Még 1 dolog! Ma éreztem magam igazán felszabadultan itt. Eddig sem voltam feszült, cikis, de ma otthonosan mozogtam, bátran és ami nagyon kiemelkedő nem csupán hallgattam Nyát és bólogattam vagy kérdeztem vissza, hanem mondhatni társalogtunk. :) Yeah!

2012. febr. 15. - szerda

Nagyon fáradt vagyok. Későn feküdtem le,korán keltem. Ma ismét utaztunk egy csomót, most Manchesterbe, mondjuk nem láttam sokkal többet belőle, mint amikor landoltam éjszaka, ugyanis csupán a peremvárosban voltunk; Nya varrat magának egy ruhát és a varrónőhöz mentünk, aki az édesanyjának egy régi ismerőse. Az út nem volt olyan szép, mint amikor Northamptonba utaztunk. Ezek az angolok nagyon szemetek. :) Azaz szemetesek. Az utcák, az utak... Ráadásul nekem a boltok sem szimpik + a kajáldák sem. Nem olyan csalogatóak és hívogatóak számomra. Olyan kis lepukkantnak tűnnek és koszosnak. Érdekes... Mondjuk a Morrisons az tetszett, de majd úgyis kiderül ez alatt az idő alatt, hogy milyenek itt a helyek. Most, hogy jobban belegondolok, Bp-en is (meg mindenhol) vannak hasonló vendéglátó helyek és boltok, amikbe nem szívesen teszem be a lábam mostanság. Hiába... ahogy idősödöm, annál jobban szeretem a minőséget és a kényelmet. Nem ülnék be akármilyen kínaiba, ha már lehet választani. Inkább fizetek egy kicsivel többet, minthogy elmenjen az étvágyam...
Amúgy a kicsi is jött velünk MRC-be és üvöltött párszor. Ilyenkor uncuki, dehát gyerek. Ez is a feladatai közé tartozik... gondolom...
Amúgy ma nem keveredtünk semmilyen különösebb kalandba. Csoda!

Amúgy 3 dolgot megtanultam (3in1):
1) Amiről azt gondolod, hogy kimagaslóan jó lesz, valójában hétköznapi lesz.
2) Amiről azt gondolod, hogy borzalmas lesz, az valójában kap egy különleges pozitív színezetet, túlélve hálás leszel, hogy megtörtént...
3) Jobb nem gondolni bele semmibe... :D

Szerintem az angolom semmit nem változott, csupán annyit, hogy ragadt rám pár szó. Az a baj, hogy csodát várok. 1 hét alatt perfekt nyelvtudást? Jajjj...

(ui.: Igyekszem mindenkinek válaszolni személyesen, de nézzétek el nekem... ki vagyok purcanva...)

2012. febr. 14. - Tortúra

Először is ne haragudjatok a blogban lévő hibákért, jövőhéten igyekszem ezeket is javítani, de jelenleg az a helyzet, hogy örülök, ha géphez jutok és gyorsan be tudok valamit gépelni...

Micsoda nap volt a mai! Hogy mindig azzal van a baj... :) Ugyanis! Reggel a drága, cuki Nathan elkezdett sírdogálni, hogy "pelus, pelus"... Megjegyzem, én pelenkáztam be, na gondoltam jó vagyok, ennyit sem tudok megcsinálni... Nem volt a pelussal semmi, készülődtünk tovább, de Nath tovább panaszkodott. Aztán kiderült, hogy a toy-toy-t (IGEN, így hívják a tesójával! :) fájlalja. OMG! Csak sírt, nem akart felvenni semmit. Mondta Nya, ha elviszi az orvoshoz tuti nem lesz semmi baja, de csak ott kötöttünk ki, miután Jaydent elvittük a bölcsibe. Az első helyen nem mondtak semmit. A legjobb az volt, hogy miközben vártunk, Nathan a minikonyha mellé kakilt. Persze alul nem volt rajta semmi. XD Aztán elmentünk a kórházba, ami éppen felújítás alatt áll. Jah, mindez Stoke-ban történt. Nya-val az autóban hülyültünk, hogy jó kis városnézés lett ebből a napból, de nem tudtuk még, hogy mi áll előttünk... Szóval megérkeztünk, a gigantikus épületben odavezettek minket arra az osztályra, ahol a kicsit ellátták. Elég komoly felszerelés van ott. Mondjuk nem vagyok járatos az egészségügyben, hála Istennek még soha nem voltam kórházban. Szóval jöttek a kis ápolónő tanoncok, megmérték a gyerek lázát, vérnyomását, a nővér 2 oldalas regényt írt, még engem is felírt, mint aki velük egy háztartásban van... Aztán mondta nőci, hogy igyak valamit és elkísért egy látogatóknak fenntartott szobába, ahol kiszolgálhatta magát az ember vagy kávéval, vagy teával. Tévézhetett, olvashatott. Ott maradtam egy fél órára, ittam egy kávét, zenét hallgattam, majd jött 1 nővér, h Nya aggódik, h hol vagyok. Odamentem hozzájuk és ott is maradtam. A kicsi ordított, Nya ideges volt, hogy nem történik semmi, én hősiesen ültem a helyemen. :D Bejöttek a nővérek, beidegesítettek 1-2 gépet, aztán jött 1 dokinő, elment, majd később egy angol doki, nah ő eléggé kifaggatta és meg is vizsgálta. Aztán jött 1 "arab" doki, aki a legkedvesebb volt mind közül. Nah, innen nem tudom mi történt a kórházban, mivel nekem el kellett mennem Jaydenért... Nya először a sógornőjét akarta hívni, de tegnap is őt zaklatta ezzel, így kitalálta, hogy menjek taxival. Hívott is egyet,megadta a számomat. Úgy volt, hogy a főbejáratnál felvesz, de a kórházban eltévedtem, így a másik oldalon kötöttem ki. Hívott a taxis, mondtam, h nem a főbejáratnál vagyok, hanem... felolvastam, ami előttem volt (Keele University School of Medicine). OK. Ismét írt. Kérdezte, hogy Keele-ben vagyok? Mondtam, hogy itt állok a ... és felolvastam ismét. Megbeszéltük, hogy nem mozdulok onnan. Jött 1 taxis, de nem az enyém volt. :( Vártam-vártam. Nem hívott, nem tudtam hívni. Vissza nem akartam menni, h Nya-t idegesítsem, gondoltam csak találok 1 taxist. Azért kezdtem erőmet veszteni... Megkerültem az épületet, aztán megkérdeztem egy nőt, h hol van taxi állomás. Nem tudta, de ott voltak a közelben -szerintem- villanyszerelők és kérdezte tőlük, h tudnak-e nekem segíteni. Hívni akartak nekem taxist, aztán kérdezte az egyik, hogy hová megyek, elmondtam és erre az volt a reakciója, hogy nincs messze (kinek, hogy...gondoltam) ha gondolom, elvisz. Elfogadtam a felajánlását, és elhozott engem ide, Chadderton-ba. Ingyen, szóval megspóroltam Nya-nak 20 fontot, ennyit adott taxira. Hazaérve kajáltam valamit, majdnem 5 óra volt már, aztán mentem JJ-ért. Hazasétáltunk, majd olyan 6 körül befutott Nya a kicsivel. Minden rendben vele, kapott valami kenőcsöt, jól érezte magát az este további részében. Megérkezett Amstrong is. Mi vacsiztunk, gyerekek tévéztek, aztán a pár elment Leek-be romantikus vacsira. Sikeresen elaltattam a gyerekeket, az anyuka meg is lepődött. Mondta is és arra is számított, h JJ itt fog rohangálni a nappaliban, de megitták a tejüket, olvastam a Bibliából, imádkoztam és a kicsit elringattam a karomban. JJ nagyon ügyes volt. Sokkal könnyebb velük, amikor nincsenek itthon a szülők. Kicsit hisztiznek először, de elmondom nekik mi az ábra és megértik. :) Sikerélmény! Nya meg is ölelgetett, úgy örült! :))

Holnap ki tudja mi lesz, nem lehet nagyon tervezni... :D

2012. febr. 13. - Northampton

Új hét, új élmények. Nya szabadságon van egész héten, szóval együtt fogunk lógni az idő nagy részében. Tud beszélni az biztos, de örülök, bár néha elfáradok a sok angoltól. :)

Ma reggel figyeltem és segítettem, hogyan szokta elkészíteni a gyerekeket, mi a reggeli rutinja, aztán mentünk a bölcsibe. Elmondása alapján ez a 5. legjobb bölcsi Angliában, szóval elég drága...

Aztán irány Hanley, mivel be kellett fizetnie pár csekket, majd Northampton felé vettük az irányt, mivel az egyik kameruni ismerősének tegnap halt meg az édesanya. Mindig ígérte nekik, h meglátogatja őket, de a sok elfoglaltsága miatt nem tudta, ma pedig útra kerekedett velem. Elég hosszú volt az út, főleg visszafelé, mivel belefutottunk egy balesetbe.
Nagyon kedves család volt, akikhez mentünk, két kisgyerekük is volt, az 5 éves kislánnyal jól összehaverkodtunk. Rajzoltunk, akasztófáztunk, beszélgettünk. Felírt engem a barátok listájába is. :)

Holnap városlátogatás lesz, Leek-ben...

2012. febr. 12. vasárnap

Sajnos nem tudtunk menni a pünkösdi gyülibe, mert JJ beütötte a vállát, szerintem meghúzódott neki. Amstrong hazajött. Itt voltak a nappaliban, nem akartam őket zavarni, úgy gondoltam, hogy legyen együtt a család. Internetezni nem szeretek, amikor itt vannak a gyerekek, mert akkor nem tudok nyugodtan böngészni. Szóval a szobámban olvasgattam, szunyókáltam, majd szólt Nya, h m1ek-e vele vásárolni.
Megejtettük a Morrisonsban a havi nagy bevásárlást, közben nézegettem, h milyen szuveníreket lehetne hazavinni. Mindig azokat vadászom... Betegség, komolyan... :P

Mivel Jayden állapota nem javult, elvitték az ügyeletre, de nem lett semmi komolyabb baja.

2012. febr.11. szombat

Amstrong ment vissza dolgozni, így vele nem találkoztam reggel. Amúgy őt nem is nagyon értem. Van 1 kis akcentusa, mindig fülelek, hogy vajon milyen nyelven beszél. J Nagy nehezen mertem reggelizni, mindig várom, hogy szóljanak, azt gondolva, hogy közös kajálás lesz.  Reggeli után nem sokkal mentünk az uszodába, ugyanis JJ jár úszótanfolyamra. Olyan ciki volt, mert azt hittem, hogy nem kell mennem, mivel azt mondta Nya, ha itthon van Amstrong, akkor ő marad itthon a kicsivel. Amúgy nem tudtam, h A. már nincs itthon… és akkor szólt az anyuka, h akkor m1ünk. Felkaptam gyorsan a kabátom és már mentünk is. Nincs közel, de nagyon szép volt az idő és a táj is. Eddig csak éjszaka láttam a nagy sötétséget, de most vettem észre, hogy ez olyan kis dimbes-dombos vidék. Minden zöld, ami kapott egy kis fehér hótakarót, így még különlegesebb látványt nyújtott a vidék. Lovak, birkák sok helyen, mivel rengeteg farmer van errefelé. Az uszodában vigyáztam a kis Boo-ra, végül is elég türelmes volt, bár mindig annyira féltem, h beleesik a medencébe én meg jól beégek. A végén kezdett már nyöszörögni, már mindketten nagyon vártuk, hogy átöltözzön Jayden és Nya. Elindultunk, először a postára. Mama! Ez a jobb oldali vezetés… Először, amikor a taxissal jöttünk haza és a sötétben feltűnt a másik sávban egy autó…Azt hittem, hogy nekünk jön. Szokatlan volt… Biztosan át lehet állni, bár örültem, hogy nekem itt nem kell vezetnem. Csak még 1 gond lenne és még több hibázási lehetőség, szóval hálát adtam. J Szóval Leek belvárosában rengeteg autó, mindenki azzal jár. Elvétve látni 1-2 sportbicajost. Hollandia ezért pl. szimpatikusabb, a sok kerékpáros miatt. A gyerekek elaludtak az autóban, így Nya egy hosszabb úton ment a közeli nagyvárosba, Stoke-ba. Valami sportkocsi félét akart venni, mert ami volt nekik, azt Kamerun-ban hagyta. Megérkeztünk a nagy bevásárló központba, egyből kiszúrtam a Dorothy Perikns boltot :P J Átmentünk egy bankhoz, h Nya vegyen le pénzt. Szépen sütött a nap, nagyon jó idő volt, gyerekek sapka nélkül, emberek pulcsiban. Aztán lementünk a piac részhez, ami a bevásárló központ alatt volt. Itt vett nekem Nya egy telefont, nézett babakocsit is, de nem talált olyat, amilyet szeretett volna, aztán átalakítót is sikerült találni. JJ -kis élénk - után rohangálni kellett. Kaptak gumicukrot, majd gyümölcsöt is vásárolt az anyuka. Mentünk vissza az autóhoz, mert nagyon nem bírtak magukkal. Mondta is Nya, h nem szeret velük jönni vásárolni, mert állandóan cirkusz van. Jöttünk vissza Cheddletonba. Anyukát amúgy elég jól megértem, bár én nem tudok úgy sztorizgatni  + kifejezni magam. Sajnos, de remélem, h fogok ebben fejlődni. Egyébként a taxis is és Nya is azt mondta, hogy jól beszélek angolul. Bátorított az Anyuka, hogy próbáljak meg vmi munkát is találni Leek-ben, mert ezzel a nyelvtudással szerinte szert tehetek pluszpénzhez is. Nagyon kedves, rendes, segítőkész és gyönyörű Nya + laza. Tudok vele azonosulni. Sokat énekel, táncol a gyerekekkel, péntek este csak úgy rázták a csípőjüket JJ-vel, én meg nevettem rajtuk.

Amikor hazaértünk Anyuka összerittyentett egy gyors ebédet, garnélarákos tésztát, zöldséggel. Segítettem felvágni a hagymát, kb. ez volt a nagy segítségem. :D

Aztán próbáltam behozni a gépemen a wifit, sikertelenül, de a nappaliban vezetékkel tudtam netezni, de nem sokat, mivel a gyerekek ott ugráltak körülöttem.

Rengeteg benyomás ér(t), most csupán „vázlatosan” leírtam a történteket.

Péntek

Másnap reggel találkoztam Nathan-nel is, kaptam pár tanácsot, hogy mit hol találok…stb…stb… aztán a többiek mentek el, egyedül voltam este 6-ig. Egyáltalán nem bántam. Lefürödtem, ettem, tévéztem (jajj, mennyi csatorna van! Átalakító showkat néztem, de felfedeztem a GOD TV-t, TBN-t, meg egy csomó ker. adót is…) Aztán újra alvás, nagyon kóma voltam. Ált-ban efott után, azaz 1 hét nem alvás után vagyok ilyen… 2-3 óra körül ismét felkeltem, ettem, pakolgattam, elrendeztem a dolgaimat, aztán jöttek is haza. Nya-nak egy bazi nagy fekete BMW-je van. Este 7 körül megérkezett Amstrong is, fülig érő mosollyal. Szimpi, kis szelíd és nem igazán beszédes. Csináltak steak-et, az volt a vacsi sárgarépával, krumplival és paprikával… Nyamm! Jah, meg hozott Amstrong 2 üveg bort, az egyikből ittunk is kicsit.

A különc angliaiaknak más a konektoruk, így nem tudtam a gépemhez jutni, se a telefonomat feltölteni. Mondtam is Nyanak, majd mutatta, hogy a fürdőszobában van számomra használható, így a telefonomat fel tudtam tölteni. Egész este SMS-eket kaptam. „Önnek nem fogadott hívása volt az SMS feladójától”…stb stb..

Az indulás (csütörtök)

Fél 6-kor csörgött az órám, sikeresen és nem különösen fáradtan ébredtem. Készülődés, utolsó simítások, aztán irány Ronival a Liszt Feri…  Fél 7-kor indultunk, nem sokkal fél9 után már meg is érkeztünk, épp akkor, amikor Nya írt egy SMS-t, h tudassam Vele, h minden OK-e, mert sok reptéren gondot okoz az időjárás. Budapesten nem, szép tiszta idő volt. Elfoglaltam a helyem, ahol mindössze kb. 7 órát töltöttem. Próbáltam vmi áramra lecsapni, de azt, amit kinéztem, lenyúlták előlem, annyira meg nem voltam hippi, h a bőröndömre ülve, a földön számítógépezzek. Igazából hamar eltelt ez a része a napnak. Valaki vagy felhívott, vagy SMS-t kaptam, olvastam, néztem az érkező utasokat, a találkozásokat, tippelgettem ki honnan származik. A legviccesebb az volt, hogy mindig meg kellett kérnem valakit, h nézzen rá a cuccomra, amíg elmentem a mosdóba. Ahogy telt az idő, egyre gyakrabban törtek rám a parahullámok és az idegeskedés. Fél4-kor megnéztem az induló járatokat, akkor már ki volt írva az enyém is, kezdtem összepakolni, majd megkértem egy idősebb férfit, hogy segítsen már elvinni a csomagomat, mert egyedül nem megy. Rendes volt, nem utasított vissza. Ott álltam a sorban és izgultam, h minden rendben legyen a bőröndökkel. Aztán mögém állt egy lány, aki éppen akkor fejezte be a telefonálást. Beszédbe elegyedtünk és kiderült, hogy az van kiírva a monitorra, hogy a gépünk 20h-kor indul… Odaértem az utasfelvételi pulthoz, kinyitom a könyvem, látom, h az útlevelem mellett nincs ott a kinyomtatott beszállókártyám. ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Hol van? Néztem hátra, aztán mondtam a csajnak, h előzzön már meg, nem akartam feltartani a sort. Kinyitottam a könyv hátulját és ott volt. Áh, h kerülhetett az oda!? Szegény lánynak meg akadtak gondjai, uis nem volt poggyász fizetve neki, így nem tudta azt leadni… Nálam nem volt semmi gond. Tájékoztattak, h 18h-tól hamarabb nem tudunk átmenni a kapun. Na, jó, nincs mit tenni. Írtam Nyának is. Aztán vártam, majd újra összefutottam a csajjal, aki kifizette a díjat és elültünk beszélgetni. 6 óra után letudtuk az ellenőrzést is és ismét csak vártunk. Nekem akkor már eléggé lemerülőben volt a telefonom, kicsit töltöttem, de nem sokat jelentett neki sztem, majd ki is kapcsoltam. Aztán elmentünk a 9-es kapuhoz, ott már azt hittem összeesek, nem bírtam se testileg, se lelkileg. Kaját nem kívántam, idegesített a bizonytalanság és ez a sok késés… A sorban összehaverkodtunk egy idős házaspárral, aztán nagy nehezen ismét elkezdődött az ellenőrzés, feltettek minket a buszra, bár ott is várni kellett 1 csomót, majd végre felszállhattunk a jet2 gépére. 2 angol nőci mellett ültem, az ablaknál. Annyira fáradt voltam és ez a repülés nem volt vmi jó. A kivilágított Bp tetszett x m magasról, de amúgy elég félelmetes volt néha. Az út első felében be voltam kómálva, próbáltam aludni, pihenni, aztán felélinkültem, ettem pár falatot és olvastam az ottani magazint. Aztán már hipp-hopp Manchesterben is voltunk. Amikor bekapcsoltam a telefonomat, százával jöttek az sms-ek. Gondoltam, h Nya aggódni fog. Kiderült, h nem tud értem kijönni, mivel már nagyon késő van, a gyerekeket sem tudta kire hagyni. Hívott 1 taxist. Próbáltam/próbált felhívni, de sikertelenül. Nem volt jó se a kapcsolat, se az aksim, ráadásul a csomagokra is rengeteg időt kellett várni. Mi voltunk, akik először landoltak és odaértek a poggyászokhoz, mégis a többiek, akik Tel-Avivból ill. Frankfurtból érkeztek már mind megtalálták a csomagjaikat, mi ott vártunk, h történjen valami… Nagy nehezen csak beindult a dolog, sikeresen felvettük a bőröndöket, majd irány a kijárat. Nah, akkor keressünk 1 taxist névtáblával… Sehol Miss Fülep vagy Adrian vagy hasonló… Senki… Ott voltam egyedül 2 csomaggal, 0 fonttal, 0 euróval, 2500 Ft-tal és egy lemerült telefonnal.  Igyekeztem nem pánikba esni és tisztán gondolkozni. Megpróbáltam bekapcsolni a telóm, majd felhívni Nya-t, amit sikerült is és kérdezte, h látom-e a taxist. Mondtam, h nem, ő pedig biztosított, h ott van, vár! Aztán odalépett mellém 1 szemüveges ürge és kérdezte, h Édrien? Mondom YESSSSSSSS! Ekkor pont ismét lemerült a telóm, de Nya felhívta a taxist és tudtunk beszélni. Toyotával mentem haza, egy kis 20 kg-os pukisztáni taxissal. Beszélgettünk kicsit, kedves volt és figyelmes. Szerintem élvezte, h ilyen akcióban vehetett részt. Egyszer meg is álltunk egy benzinkútnál és kérdezte mit szeretnék inni. Ő forró csokizott, én teáztam. Nagy nehezen megtaláltuk Nyaék utcáját és házát, aki kinyitotta nekem az ajtót és megölelgetett. Kifizette a taxist, majd felmentünk a szobába, amelyet nekem készítettek elő. Beszélt-beszélt, benyitott a gyerekszobába is, ahol az idősebb kisfiú felébredt, azonnal odaszaladt hozzám és megölelt. Vááááááááá! J Mondta neki Nya, h hozza fel, azt, amit oda akar adni… és Jayden megjelent egy csokor virággal a kezében és azt mondta: Thank you. Persze rossz szöveget tanult meg :P de akkor is édes volt.  Magyar idő szerint 3-kor kerültem ágyba.

2012.febr.8. - Már csak 1 nap!

Ez a nap is iszonyat hosszú volt és fárasztó. Délelőtt bementem autóval Db-be, uis tegnap nem tudtam elintézni az EU-s egészségügyi kártyámat. Úgy voltam vele, h az idő pénz és megpróbálom Lédiennel, uis már van rajta biztosítás. :P Nah, nem is volt baj a 35-ösön, de a belvárosban 2szer akadtam el, 2 szűk is utcán, mert olyan nagy volt a hó... Férfiak segítettek az elindulásban, aztán ott keringtem, mert alig mertem leparkolni, nehogy ismét elakadjak. Ideges voltam, de mint mindig, most is tanultam. Aztán bejutottam végre az ügyfélszolgálatra, ahol közölték, h nem tudnak kártyát adni, mivel nincs munkaviszonyom. Noh, csodás, szóval a semmiért szenvedtem be 2szer is Debrecenbe. No nem baj, gondoltam, megtanultam, hogy mindennek jól utána kell járni először az interneten!!

Aztán ugye 13h-tól volt a temetés... Először Mamánál gyülekeztünk, onnan indultunk a temetőbe. Rengeteg régen látott arc és még több ismeretlen gyászoló. Még soha nem voltam ravatalozóban. A koporsó nyitva volt. Annamarival megálltunk bal oldalon, hallgattuk Mama síró jajgatását, a legtöbben, akik velünk együtt érkeztek odamentek Papához, majd Annamarival mi is erőt vettünk magunkon és mi is megtekintettük őt, még egyszer, utoljára.

Persze, sírtunk és sírtunk is. Eléggé meg volt rendülve mindenki. Aztán elkezdődött a búcsúztatás, a megemlékezés, a prédikáció. Ref. szertartás szerint lett eltemetve, Lúmenné jól összefoglalta és összefűzte Papa és Pál életútját a 2Tim 4:7-8 alapján. "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, 8 végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését."

Szóval  béke és nyugalom. Remélem cuki Papám osztályrésze is ez.
A temetés után ismét Mamához mentünk, aki odahívott  magához és kérdezte, hogy hová megyek, elmondtam Neki és beszélgettünk, közben végig fogta a kezem. Persze velem kapcsolatban mindenkinek az angliai utazásom volt a téma.
Amikor hazamentünk, pakoltam egy minit, majd meglátogattam a Teshowkat és a Gyerekeket. Áronka nem nagyon akart megölelni, szerintem éppen bezavartam őt az egyik kedvenc TV műsora közben, Attika viszont jól megszorongatott. J
Andiéknál viszont már kicsit érzékenyebb volt a szitu, Marcika pityergett is. Annyira édesek és drágák! Hiányozni fognak nagyon! <3
Aztán pakolás, otthon. Igyekeztem nem telepakolni a poggyászomat, Roni meg is dicsért, de a reptéren kiderült, hogy 22,6 kg lett. 22 kg a megengedett (amit kifizettem), aztán kilónként lehet perkálni a túlsúlyt. H fogok én hazamenni??? :O

2012.febr.7. boldogan, hálásan, fáradtan

Összefoglalom gyorsan a hét eseményeit, mert ha most nem írom le, utána már nem lesz időm + elfelejtem.

A hétfő egyik kiemelkedő eseménye, egy "Húzz a farncba!" helyett egy "Várunk vissza!" buli volt, amelyet a kedves Barátnőim szerveztek a tiszteletemre. Komolyan mondom, egyáltalán nem számítottam rá és majdnem elájultam. Csak pislogtam a meglepettségtől és zavarban is voltam nem is kicsit. Aztán még meg is ajándékoztak! Nagyon praktikus és szép meglepiket kaptam. Pl. esernyő, zöld túlélőcuccok (hideg gyanta, bevásárlótáska...stb), magyar kaják, egy portrét és barinős fotókat. <3
Szerintem a hangulat is szuper volt, úgy elrepült az idő...

Nya-val folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, legutóbb ezt írta:

Jayden is getting really excited. I told him it’s three more sleeps left before you come. He asked me last night if he can sleep in the same bedroom as you when you come. I said he’ll have to continue sleeping in his own bedroom. Then he asked “why”? He always asks “why for everything. I said because he’s got his own bed, then he said “why”. At that point, I gave up. This morning, he asked me when I was going to make your bed up. I said on Wednesday evening because he and Nathan keep jumping up and down the bed and I don’t want the bed sheets to get dirty. He said he would help me on Wednesday to make the bed up. This evening, he ate all his food because I said he needs to be a big boy and show you he can eat all by himself, and you will be very happy. It pleases me to see him excited and I hope he stays that way, and I am also counting down too.

2012.febr.5.

2012. febr. 4-én Édesanyám Édesapja végérvényesen elköltözött a Földről. A hír még feldolgozás alatt áll - magamban.
Idős volt és beteg, tehát nem ért váratlanul bennünket a hír, de azért megrendítő volt így is...

Örülünk, hogy a karácsonyt még együtt tudtuk ünnepelni. A kis drága megtapsolta Mamát, amikor énekelt szólóban egy karácsonyi dalt. Szeretett poénkodni, illetve ami számomra példaértékű volt, az a szoros kapcsolata Mamámmal. Ragaszkodtak egymáshoz és fantasztikus, szeretett éveik voltak együtt...
-------------------------------
A mai napomról és a mai lelkiállapotomról...
Késő éjszaka adtak vmi thrillert, és mivel nem tudtam aludni, azt néztem, de sajna a végét már nem láttam... Érdemes lenne kielemezni pszichológiailag, nem gyenge, az tutti!


Aztán reggel fél8-kor kipattant a szemem, megnéztem, hogy nem-e értesítettek telefonon, hogy mégis megyünk Üllőre a futsal csapattal, de semmi. Szóval maradtam itthon, az ágyban, pizsamában, a kedvetlenségemmel és az erőtlenségemmel. Interneteztem, feladatokat javítottam, vallási műsort néztem, befejeztem az Ördög-sziget c. könyvet (húúú, de király az a regény, letehetetlen!) és jórészt nézek ki a fejemből. Remélem holnapra feltámadok.