2012. február 14., kedd

2012. febr. 14. - Tortúra

Először is ne haragudjatok a blogban lévő hibákért, jövőhéten igyekszem ezeket is javítani, de jelenleg az a helyzet, hogy örülök, ha géphez jutok és gyorsan be tudok valamit gépelni...

Micsoda nap volt a mai! Hogy mindig azzal van a baj... :) Ugyanis! Reggel a drága, cuki Nathan elkezdett sírdogálni, hogy "pelus, pelus"... Megjegyzem, én pelenkáztam be, na gondoltam jó vagyok, ennyit sem tudok megcsinálni... Nem volt a pelussal semmi, készülődtünk tovább, de Nath tovább panaszkodott. Aztán kiderült, hogy a toy-toy-t (IGEN, így hívják a tesójával! :) fájlalja. OMG! Csak sírt, nem akart felvenni semmit. Mondta Nya, ha elviszi az orvoshoz tuti nem lesz semmi baja, de csak ott kötöttünk ki, miután Jaydent elvittük a bölcsibe. Az első helyen nem mondtak semmit. A legjobb az volt, hogy miközben vártunk, Nathan a minikonyha mellé kakilt. Persze alul nem volt rajta semmi. XD Aztán elmentünk a kórházba, ami éppen felújítás alatt áll. Jah, mindez Stoke-ban történt. Nya-val az autóban hülyültünk, hogy jó kis városnézés lett ebből a napból, de nem tudtuk még, hogy mi áll előttünk... Szóval megérkeztünk, a gigantikus épületben odavezettek minket arra az osztályra, ahol a kicsit ellátták. Elég komoly felszerelés van ott. Mondjuk nem vagyok járatos az egészségügyben, hála Istennek még soha nem voltam kórházban. Szóval jöttek a kis ápolónő tanoncok, megmérték a gyerek lázát, vérnyomását, a nővér 2 oldalas regényt írt, még engem is felírt, mint aki velük egy háztartásban van... Aztán mondta nőci, hogy igyak valamit és elkísért egy látogatóknak fenntartott szobába, ahol kiszolgálhatta magát az ember vagy kávéval, vagy teával. Tévézhetett, olvashatott. Ott maradtam egy fél órára, ittam egy kávét, zenét hallgattam, majd jött 1 nővér, h Nya aggódik, h hol vagyok. Odamentem hozzájuk és ott is maradtam. A kicsi ordított, Nya ideges volt, hogy nem történik semmi, én hősiesen ültem a helyemen. :D Bejöttek a nővérek, beidegesítettek 1-2 gépet, aztán jött 1 dokinő, elment, majd később egy angol doki, nah ő eléggé kifaggatta és meg is vizsgálta. Aztán jött 1 "arab" doki, aki a legkedvesebb volt mind közül. Nah, innen nem tudom mi történt a kórházban, mivel nekem el kellett mennem Jaydenért... Nya először a sógornőjét akarta hívni, de tegnap is őt zaklatta ezzel, így kitalálta, hogy menjek taxival. Hívott is egyet,megadta a számomat. Úgy volt, hogy a főbejáratnál felvesz, de a kórházban eltévedtem, így a másik oldalon kötöttem ki. Hívott a taxis, mondtam, h nem a főbejáratnál vagyok, hanem... felolvastam, ami előttem volt (Keele University School of Medicine). OK. Ismét írt. Kérdezte, hogy Keele-ben vagyok? Mondtam, hogy itt állok a ... és felolvastam ismét. Megbeszéltük, hogy nem mozdulok onnan. Jött 1 taxis, de nem az enyém volt. :( Vártam-vártam. Nem hívott, nem tudtam hívni. Vissza nem akartam menni, h Nya-t idegesítsem, gondoltam csak találok 1 taxist. Azért kezdtem erőmet veszteni... Megkerültem az épületet, aztán megkérdeztem egy nőt, h hol van taxi állomás. Nem tudta, de ott voltak a közelben -szerintem- villanyszerelők és kérdezte tőlük, h tudnak-e nekem segíteni. Hívni akartak nekem taxist, aztán kérdezte az egyik, hogy hová megyek, elmondtam és erre az volt a reakciója, hogy nincs messze (kinek, hogy...gondoltam) ha gondolom, elvisz. Elfogadtam a felajánlását, és elhozott engem ide, Chadderton-ba. Ingyen, szóval megspóroltam Nya-nak 20 fontot, ennyit adott taxira. Hazaérve kajáltam valamit, majdnem 5 óra volt már, aztán mentem JJ-ért. Hazasétáltunk, majd olyan 6 körül befutott Nya a kicsivel. Minden rendben vele, kapott valami kenőcsöt, jól érezte magát az este további részében. Megérkezett Amstrong is. Mi vacsiztunk, gyerekek tévéztek, aztán a pár elment Leek-be romantikus vacsira. Sikeresen elaltattam a gyerekeket, az anyuka meg is lepődött. Mondta is és arra is számított, h JJ itt fog rohangálni a nappaliban, de megitták a tejüket, olvastam a Bibliából, imádkoztam és a kicsit elringattam a karomban. JJ nagyon ügyes volt. Sokkal könnyebb velük, amikor nincsenek itthon a szülők. Kicsit hisztiznek először, de elmondom nekik mi az ábra és megértik. :) Sikerélmény! Nya meg is ölelgetett, úgy örült! :))

Holnap ki tudja mi lesz, nem lehet nagyon tervezni... :D

2 megjegyzés:

  1. Ohhh Édri!!!!
    Annyira jó olvasni minden nap a kis beszámolódidat! Olyan ügyi vagy! Én tuti ott bénáznék egy csomót!
    Pupi:M

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ügyes?? Bénázok + téblábolok egy csomót!

      Örülök, h jó olvasni. :)

      ui.: Majd írd meg milyen volt a dipliosztó! <3

      Törlés