Pótlás

Elég fáradtka voltam tegnap és azelőtt is, szóval este nem szenvedtetem magam, elsőként mentem aludni. A mai reggel volt az első a héten, amikor JJ nem hisztizett (sokat), nem bőgött, hanem jól elszórakoztunk a készülődésnél. Nathan reggel ismét bekakilt... ő sírt is, nagyon anyás, nah de örültem, hogy a mai reggel ilyen simán ment. Kedd este Nya elment Leek-be zummbázni. Minden rendben is ment, addig, amíg meg nem éreztem, h a kicsi ismét becsinált. Nem akarta, h kicseréljem a pelusát. Ordított, aztán JJ is elkezdte, keresett valami hülye kifogást miért bömböl. Szóval mindenki sírt-rítt, aztán csak megnyugodtak. Nagy nehezen meg is vacsoráztunk. JJ állandóan alkudozna, de sztem nem vagyok olyan engedékeny. Végül is meg is lett az eredménye, ugyanis az asztalnál aunty-nak nevezett, ami azt jelenti nagynéni, de ő ezt a tisztelet kifejezésére használja 1 nála idősebb nővel szemben. Legalábbis ezt mondta Nya. :) Ilyenkor nem Andrien vagyok... :) Jah, amúgy Amstrong sem nagyon tudja a nevemet, ált-ban Andrea vagyok neki. :)

Tegnap volt az első olyan nap, hogy 1 kicsit magányosnak éreztem magam. Unatkozni nem unatkoztam, feltérképeztem a fűszereket, a száraz élelmiszereket és minden mást is a konyhában. Készítettem ebédet, hajat mostam, ilyenek. Ma foci. Várom... :)

ui.: a temetésemre visszatérve... Johnny Gold-ot szeretném előadóként! ;)