Ez a nap is iszonyat hosszú volt és fárasztó. Délelőtt bementem autóval Db-be, uis tegnap nem tudtam elintézni az EU-s egészségügyi kártyámat. Úgy voltam vele, h az idő pénz és megpróbálom Lédiennel, uis már van rajta biztosítás. :P Nah, nem is volt baj a 35-ösön, de a belvárosban 2szer akadtam el, 2 szűk is utcán, mert olyan nagy volt a hó... Férfiak segítettek az elindulásban, aztán ott keringtem, mert alig mertem leparkolni, nehogy ismét elakadjak. Ideges voltam, de mint mindig, most is tanultam. Aztán bejutottam végre az ügyfélszolgálatra, ahol közölték, h nem tudnak kártyát adni, mivel nincs munkaviszonyom. Noh, csodás, szóval a semmiért szenvedtem be 2szer is Debrecenbe. No nem baj, gondoltam, megtanultam, hogy mindennek jól utána kell járni először az interneten!!
Aztán ugye 13h-tól volt a temetés... Először Mamánál gyülekeztünk, onnan indultunk a temetőbe. Rengeteg régen látott arc és még több ismeretlen gyászoló. Még soha nem voltam ravatalozóban. A koporsó nyitva volt. Annamarival megálltunk bal oldalon, hallgattuk Mama síró jajgatását, a legtöbben, akik velünk együtt érkeztek odamentek Papához, majd Annamarival mi is erőt vettünk magunkon és mi is megtekintettük őt, még egyszer, utoljára.
Persze, sírtunk és sírtunk is. Eléggé meg volt rendülve mindenki. Aztán elkezdődött a búcsúztatás, a megemlékezés, a prédikáció. Ref. szertartás szerint lett eltemetve, Lúmenné jól összefoglalta és összefűzte Papa és Pál életútját a 2Tim 4:7-8 alapján. "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, 8 végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését."
Szóval béke és nyugalom. Remélem cuki Papám osztályrésze is ez.
A temetés után ismét Mamához mentünk, aki odahívott magához és kérdezte, hogy hová megyek, elmondtam Neki és beszélgettünk, közben végig fogta a kezem. Persze velem kapcsolatban mindenkinek az angliai utazásom volt a téma.
Amikor hazamentünk, pakoltam egy minit, majd meglátogattam a Teshowkat és a Gyerekeket. Áronka nem nagyon akart megölelni, szerintem éppen bezavartam őt az egyik kedvenc TV műsora közben, Attika viszont jól megszorongatott. J
Andiéknál viszont már kicsit érzékenyebb volt a szitu, Marcika pityergett is. Annyira édesek és drágák! Hiányozni fognak nagyon! <3
Aztán pakolás, otthon. Igyekeztem nem telepakolni a poggyászomat, Roni meg is dicsért, de a reptéren kiderült, hogy 22,6 kg lett. 22 kg a megengedett (amit kifizettem), aztán kilónként lehet perkálni a túlsúlyt. H fogok én hazamenni??? :O
Aztán ugye 13h-tól volt a temetés... Először Mamánál gyülekeztünk, onnan indultunk a temetőbe. Rengeteg régen látott arc és még több ismeretlen gyászoló. Még soha nem voltam ravatalozóban. A koporsó nyitva volt. Annamarival megálltunk bal oldalon, hallgattuk Mama síró jajgatását, a legtöbben, akik velünk együtt érkeztek odamentek Papához, majd Annamarival mi is erőt vettünk magunkon és mi is megtekintettük őt, még egyszer, utoljára.
Persze, sírtunk és sírtunk is. Eléggé meg volt rendülve mindenki. Aztán elkezdődött a búcsúztatás, a megemlékezés, a prédikáció. Ref. szertartás szerint lett eltemetve, Lúmenné jól összefoglalta és összefűzte Papa és Pál életútját a 2Tim 4:7-8 alapján. "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, 8 végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését."
Szóval béke és nyugalom. Remélem cuki Papám osztályrésze is ez.
A temetés után ismét Mamához mentünk, aki odahívott magához és kérdezte, hogy hová megyek, elmondtam Neki és beszélgettünk, közben végig fogta a kezem. Persze velem kapcsolatban mindenkinek az angliai utazásom volt a téma.
Amikor hazamentünk, pakoltam egy minit, majd meglátogattam a Teshowkat és a Gyerekeket. Áronka nem nagyon akart megölelni, szerintem éppen bezavartam őt az egyik kedvenc TV műsora közben, Attika viszont jól megszorongatott. J
Andiéknál viszont már kicsit érzékenyebb volt a szitu, Marcika pityergett is. Annyira édesek és drágák! Hiányozni fognak nagyon! <3
Aztán pakolás, otthon. Igyekeztem nem telepakolni a poggyászomat, Roni meg is dicsért, de a reptéren kiderült, hogy 22,6 kg lett. 22 kg a megengedett (amit kifizettem), aztán kilónként lehet perkálni a túlsúlyt. H fogok én hazamenni??? :O
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése